Hübner: Kikatt
Kolibri Színház, Budapest és országszerte
Tematika: osztályfőnöki: tanár-diák, szülő-gyerek kapcsolatok, erőszak és problémamegoldás
Kapcsolódó drámafoglalkozás! - OSZTÁLYTEREM-SZÍNHÁZ
Scherer Péter rendezésében a színészek az alaposan letisztázott és motivikailag pontosan kidolgozott
helyzetekben nem csak egymásra, de a nézőkre is rendkívül módon rá tudnak hangolódni
(ami egyébként nem kis részben köszönhető Kovács Kristóf teljesen élő, minden
kontrukciós jelleget, mesterkéltséget mellőző, de pontos és éles, a nehéz helyzetekben
sem kertelő magyar szövegének). A diákoktól bármikor érkező és bármilyen gesztust
fel tudnak használni, és be tudják építeni az adott helyzetbe, miközben használják
a nézők szemét, gesztusait, sokszor vonják be őket az előadásba, és rendkívül
magabiztosan mozognak közöttük.
***
Hensel: Klamm háborúja
Kolibri Színház, Budapest és országszerte
Tematika: osztályfőnöki - iskola és ember, tanár és diák viszonya, munka és hivatás;
filozófia - az etika Kapcsolódó drámafoglalkozás! - OSZTÁLYTEREM-SZÍNHÁZ
Kai Hansel monodrámája tulajdonképen egyoldalú dialógus, amelyben mi nézők vagyunk
a hősi halottját néma gyásszal sirató osztályközösség, akiket Klamm a legkülönbözőbb
módszerekkel próbál arra bírni, hogy felejtsék el ezt a látszólagos összefüggést
a kiguvadt szemekkel lógó lány, és a megérdemelt kettes között. Klamm a háborúban
fellelhető minden eszközzel próbálkozik, miután nem képes azzal a jól bevált érinthetetlenséget
demonstráló tanári felsőbbrendűséggel kezelni a helyzetet, amivel eddig minden
egycsapásra megoldódott. Fenyeget. Támad. Megaláz. Egyességet keres. Árulóvá lesz.
Megalázkodik. Elesik. De miért is nem képes ugyanazzal a lenézéssel végigtekinteni
a diákokon? Mert hibás. Elsősorban nem ő, hanem a rendszer, amely csak és kizárólag
szimbólumokkal próbálja kategorizálni a gyereket, hogy aztán ne is a gyerekek
alkossák a kategóriákat, hanem a kategóriák a gyerekeket, és tanárok se lássanak
mást, csak vadul hadonászó ötösöket, mélán bambuló hármasokat és görnyedt hátú
ketteseket. Klamm ebbe a rendszerbe hibátlanul asszimilálódott, és a lány halálával
mindössze annyira jött rá, hogy ő csak káder. Egy teljesen felesleges, értelmetlenül
tengődő rendszerrabszolga, a taposómalom áldozata, amit csak tetéz, hogy pontosan
rájön, hogy mit hogyan kellett volna tennie ahhoz, hogy ne "dolgozzon" hanem "alkosson".
Dolgozni mindenki tud. Alkotni csak az, aki ott dolgozik, ahova szánva volt. Klamm
arra eszmél rá, hogy dolgozott, pedig alkothatott is volna, de most már késő.
Most már valódi áldozatot is szedett a vaksága, még ha osztozik is ezen a terhen
a rendszerrel.
Forrás és a teljes cikk >>
