Partnereink
MTI
Parlamenti diákinfó
IKT oktatási körkép
Interaktív Oktatástechnikai Portál
eduline.hu
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
Budapesti Művelődési Központ
Történelemt@nítás.hu
Marczibányi Téri Művelődési Központ
Modern Iskola magazin
Katedra Online
Időjárás-előrejelzés
Időjárás-előrejelzés
Szótár

Szótár (DictZone)
Betuméret csökkentéseBetuméret növeléseNyomtatás
Az első lék a kádári iskolán
2009.10.02. péntek
Winkler Márta

Az első magyar alternatív iskola megalapítója, aki már a hatvanas években egészen máshogy képzelte el a nevelést, mint ahogy az oktatásirányítók és a pedagógusok többsége. A FigyelőNet Winkler Mártánál járt.

Október első hétvégéjén konferenciával ünnepli a magyarországi alternatív pedagógia a húszéves történetét a Millenárison. Nagyjából a rendszerváltás idejére tehető az első gyerekközpontú iskolák hivatalos megjelenése. Az első, a Kincskereső 1988-ban indult, de már korábban mutatkoztak „repedések” a kádári egyeniskola építményén. A Váli Úti Általános Iskolában kezdett el 1962-ben, a főiskola elvégzése után tanítani – a Kincskereső későbbi alapítója – Winkler Márta, aki alaposan felforgatta nemcsak az iskola életét, hanem a pedagógiai szakma egészét. Vekerdy Tamás szavaival „egyfajta szakmai underground” színhelye volt a Winkler-féle osztály, ahová pszichológus- és pedagógushallgatók egyaránt jártak tanulni.

„Megszerezem magának azt az osztályt”

„Mindig meggyanúsítottak, hogy külföldről hoztam a módszereimet, pedig nem is jártam akkor még külföldön’” – tekint vissza a pályája elejére Winkler Márta miközben teával, keksszel kínál kis budai lakásában. Szabadkozik a rendetlenség miatt, szerteszét a tanítványairól, kirándulásaikról készült fotók, pedagógiai szakirodalmak, a Kincskeresőről szóló filmek. Az egész élete tárgyakban. Előadásokra készül. Már két éve abbahagyta a tanítást, átadta tanítványainak a stafétát, de még mindig aktív, állandóan továbbképzéseket, előadásokat tart szerte az országban. Hacsak teheti, ezekhez az előadásokhoz „kölcsönkér” helyi gyerekeket, és a gyakorlatban mutatja meg a módszereit.

„Szüleim, nagyszüleim vidéki kézművesek voltak, úgy neveltek, hogy sok mindenben kipróbálhattam magam. Ami mozdult bennem, azt ők segítették továbbvinni” – vázolja a családi indíttatást. Korán érdeklődött a sport iránt, és szintén egészen fiatalon beszállt nyáron a családi pénzkeresetbe: cséplőgép mellett, földeken, konzervgyárban, ládagyárban dolgozott. Megismerkedett a legkülönfélébb emberekkel. Főiskolás éveiben kijárt számos iskolába, figyelte, kinek mit mond az, hogy valaki tanító, önképző körbe iratkozott. Tudatosan készült a pályájára.

Tulajdonképpen szerencséje volt a diploma megszerzése után, mert 1962-ben abba az iskolába kerülhetett vissza, ahol a tanítási gyakorlatot töltötte. Ez egy bizonyos Bodnár Gábornak volt köszönhető, aki a kerületi oktatási osztályt vezette. „Pályázni lehetett a pedagógusi helyekre. Bementem hozzá, hogy én a Váli úton szeretnék tanítani, és azokat a másodikosokat továbbvinni egészen negyedikig, akikkel gyakoroltam. Az addigi tanítójuk épp akkor ment el. Ő csak napközis helyet akart adni. Ezt nem fogadtam el, mondván, én annyi mindent gyűjtöttem, hogy ezt nekem ki kell próbálni. Megköszöntem, fordultam kifelé. Akkor utánam szólt, hogy jó, megszerezem magának azt az osztályt.”

A tantestület odavolt

Boldogan állt meg a 43 gyerek előtt. (Az osztályról szóló kissé megsárgult fekete-fehér fotót azonnal megmutatja nekem is, az is ott van természetesen az asztalon). „Az más kérdés, hogy ma már ilyen felkészültséggel, tapasztalattal sem vállalnék el 43 gyereket, annyit változott a világ, a gyerekek.”

És munkához látott. Ám órái nem egészen úgy zajlottak, mint a többi osztályban. A munkarendet kizárólag a gyerekek szükségletei határozták meg, volt hogy órákig beszélgettek egy szünetben kirobbant gyerekek közötti konfliktusról. A csengőre nemigen figyeltek. Óra közben látszólag hangzavar, kiabálás, mozgás volt, ám a megbeszélt jelekre helyre terelték a sok ötletet, kívánságot. Ha a gyerekek közül valaki kifáradt, hátramehetett a párnákra olvasgatni, pihenni. És nem maradt le semmiről! Kimehettek önállóan vizet inni, pisilni. Az osztályban növényeket nevelgettek, állatokat tartottak. Sokszor hetekig egy drámajátékra készültek, sorra tanulták a népi játékokat, karácsonykor betlehemest adtak elő. „Ezeket megcsinálni abban az időben egy vonalas szemléletű igazgatónő mellett! Még most is eláll a lélegzetem” – mondja ma már mosolyogva.
„A tantestület odavolt, s ez különbözőképp nyilvánult meg. Volt aki azt mondta, hogy én elitképzést folytatok, és ez nem jó minden gyereknek. Volt aki azt, hogy fantasztikus, milyen kedvet keltek bennük a tanulásra. Mikor kiment az első évfolyamom a felső tagozatba, a történelemtanár az asztalt ütötte, hogy ez borzasztó, azonnal elolvassák a történelemkönyvet, és odajönnek hozzám öt másik kötettel. Az egyik kolléga kora reggel a folyosón várt, lobogtatva az egyik gyerek orosz füzetét: itt van, tessék, igazolom neked, mit művelsz! Ez a füzet tele van rajzolva, egyetlen szó sincs ott. Mondtam neki, nézd, milyen gyönyörű képek ezek! Engedd a táblához a gyereket, rajzoltasd fel vele a témakört, így közelítsd meg vele az oroszt. Vége volt a kollégának, rohant be a tanáriba, hogy milyen választ kaptam Mártától.” [...]

 

[Forrás és teljes cikk: FigyelőNet >>]

Rendezvénynaptár
<2019. november>
HKSzCsPSzV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
Hírmozaik
Kapcsolódó oldalak
Budapest Portál
Iskolai agresszió kezelése
MFPI banner
Tehetségháló
Éniskolám
FOK Nonprofit Kft.
MFPI - Weszely Galéria
Budapesti Ifjúsági Portál
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
Európai év - 2013
A polgárok európai éve - 2013
Est.hu