Partnereink
MTI
Parlamenti diákinfó
IKT oktatási körkép
Interaktív Oktatástechnikai Portál
eduline.hu
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
Budapesti Művelődési Központ
Történelemt@nítás.hu
Marczibányi Téri Művelődési Központ
Modern Iskola magazin
Katedra Online
Időjárás-előrejelzés
Időjárás-előrejelzés
Szótár

Szótár (DictZone)
Betuméret csökkentéseBetuméret növeléseNyomtatás
Egyéni anyanyelvi fejlesztés a Hallássérültek Tanintézetében
2009.02.13. péntek
Hallássérültek Tanintézete

A gyermeki személyiség egyénre szabott fejlesztése a korszerű pedagógia egyik legfontosabb követelménye. Fel kell mérni, hol tart a gyermek fejlődése az adott periódusban, majd ehhez igazodva, az aktuális tudásszintet felhasználva kell továbblépni a tanulási folyamatban.

Az egyéni sokszínűséghez történő alkalmazkodás lényeges eleme az oktatásnak, nevelésnek, ám azokban az iskolákban, ahol fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak, ezt a követelményt egy pillanatra sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A módszertani sokszínűség alkalmazásába enged bepillantást nyerni a következő beszámoló, amely a súlyos fokban hallássérült gyermekek egyéni nevelését mutatja be.

A súlyos fokban hallássérültek budapesti általános iskolájába (1147 Budapest, Cinkotai út 125.) manapság egyre több olyan tanuló jár, akinél gyakran a hallásveszteség mellett egyéb társuló zavar is jelentkezik. Ilyenek a nyelvi fejlődési zavar, a viselkedési és emocionális problémák, a figyelemzavar, a hiperaktivitás, részképességzavar, melyek külön-külön és együttesen is tanulási nehézséghez vezetnek. Különleges feladatot jelent az egész tantestület számára ezeknek a súlyos fokban hallássérült és egyéb problémákkal küzdő tanulóknak az optimális ellátása, személyiségüknek minél teljesebb kibontakoztatása. Ennek a munkának a segítésére a 2007-2008-as tanévben fejlesztő pedagógusi munkakört alakítottunk ki. Természetesen egy gyerek problémáját egy tanár egyedül nem tudja megoldani, ezért szoros együttműködésre van szükség az egyéni fejlesztő és a tanulóval foglalkozó többi tanár között.

Az osztályban oktató pedagógusok foglalkoznak a tananyaggal, tájékoztatnak a tanuló iskolai teljesítményének alakulásáról, a pszichológus, a nevelőtanár segít a szocializációs és emocionális gondok megoldásában, a testnevelőtanár, az általános testi fejlesztés mellett a motoros funkciók, a téri orientáció fejlesztésében vesz rész. Fontos a szülővel való kapcsolat fenntartása, a fejlesztő munkába való bevonása.

Ki kell emelnem, hogy speciális helyzetben vagyunk: a súlyos hallássérülés, a változatos társuló zavarok, a kommunikációs csatornák különböző módjai (hangos beszéd, írás, jel, gesztusok, fonomimikai abc) mind-mind fokozzák a nehézségeket. Szinte minden fejlesztendő gyerek egy kihívás. Igyekszünk minden tanulónknak esélyt adni arra, hogy képes legyen önálló életvezetésre, örömöt találjon a hétköznapi életben.

Az egyéni fejlesztő foglalkozásokon legfontosabbnak tartom a kellemes légkört, a személyes kapcsolat kialakítását, a tanuló elfogadását, biztatását. Lényeges a változatosság és a kommunikációs képesség folyamatos fejlesztése. A feladatok kidolgozásánál főleg három utat, módszert követek: figyelembe veszem a fejlesztő pedagógia eredményeit, eljárásait, használom a Sindelar-programot és alkalmazom az Affolter-módszerről tanultakat. Az órákat időnként színesítem számítógépes fejlesztő programokkal, egyéb játékokkal.

 

A tanulási zavart, magatartási problémát mutató halló gyerekek megsegítésére a fejlesztő pedagógia sokféle programot ajánl. Ezeket érdemes tanulmányozni, de a feladatok csak részben végezhetők el siket gyerekekkel. A fejlesztő pedagógia általános alapelveit figyelembe kell venni a fejlesztési terv kidolgozásánál. Fontos a tanulók megismerése, a fejlesztési célok meghatározása és a fejlesztési feladatok kiválasztása. A pszichés funkciók célzott fejlesztése alapot ad a tanuláshoz szükséges készségek kialakulásához.

A Sindelar-program egy komplex módszer. A vizsgálóeljárás nagy segítséget nyújt abban, hogy felismerjem a tanuló gyenge teljesítménye mögött húzódó részképesség zavart, illetve nyomon tudom követni a gyerek önmagához viszonyított fejlődési szintjének változását.
Siket tanulóknál a Vizuális differenciálás, a Vizuális tagolás, a Vizuális emlékezet, a Vizuális szerialitás és a Tériorientáció próbáit szoktam elvégezni. Az értékelő táblázat alapján kiderül, hogy a gyerek mutat-e bizonyos diszfunkciókat a saját profilján belül. A diagnózis után könnyű kijelölni a fejlesztendő területeket.

A Tréning programban nagyon jól használható, egyre nehezedő gyakorlatsorok vannak. A mozgásos tevékenységeket, képekkel való manipulálást, rajzolást élvezték a gyerekek a napi 10 perces foglalkozáson. A leghatékonyabbnak ezt az eljárást az 1. és 4. osztály között vélem.

Az Affolter-módszer rendkívül jól használható az észlelési zavar terápiájaként. Részt vettem két többnapos tanfolyamon, ahol a Heldstab házaspár továbbképzést tartott a neurogén tanulási zavart mutató, diszfáziás gyermekek terápiájáról. Ismereteket szerezhettünk ennek a módszernek az elméleti hátteréről, illetve a gyakorlati alkalmazásáról. Affolter egy fával szimbolizálja a fejlődést, aminek a gyökere a taktilis információ, ezek a tapasztalatok az alapjai a köznapi problémák megoldásának. A taktilis-kinesztetikus rendszer minden észlelés alapja. A sérült gyökér következményeként fogja fel a kieséseket. A taktilis érzékelés sérülését, mértékét nehéz diagnosztizálni. A teljesítményben jelentkeznek a kiesések.

A taktilis észlelési zavar esetén jelentkező, számomra is feltűnő jellemzőket próbáltam összegyűjteni:

  • hiányosak a taktilis információk (két ujjal érint, nyomás ellenállásig)
  • alig figyel fel, vagy túlmozgással reagál új eseményekre
  • hiányzik vagy egysíkú a játéka
  • kevés a gesztus, mimika, de beszédesek a szemei
  • nehezen veszi fel a szemkontaktust
  • képeskönyvek nézegetésénél a részleteket fedezi fel, de a történet nem érdekli
  • jellemző az időbeli és a téri tájékozódási zavar (nehezen késlelteti vágyait, nem tud kivárni, gyakran felborít dolgokat)
  • új dolgok kipróbálásától idegenkedik
  • a teljesítményhatáron, kudarc esetén dührohamot kap, passzivitásba lép
  • problémák vannak a beszédtanulásban
  • hangokra esetleg reagál, de a jelentést nem fogja fel

Az Affolter-módszer nem egy előre, részletekbe menően kidolgozott fejlesztési program, hanem olyan eljárás, ahol bizonyos elvek alapján az értelmi képességhez, az észlelés fejlettségi szintjéhez kell igazítani egy problémamegoldó tevékenységet. A foglalkozásokon választunk egy gyerek szintjének megfelelő problémát, tevékenykedünk, majd ezt a realitást, valós helyzetet összekapcsoljuk a nyelvvel (ami lehet beszéd, írás vagy matematika). Fontos megkülönböztetni a valóságot, a szimbólumot (gesztus, szerepjáték, rajz) és a mesterségesen választott jeleket (hangok, betűk, számok). Mindig az értelemmel bíró köznapi világból kell kiindulni. A gyereknek saját magának kell felfedezni a tartalmat, a beszéd jelentését, majd önállóan kell megalkotni a szabályokat.

 

Kiemelnék néhány elvet, amit a gyakorlati munkám során mindig szem előtt tartok. Ezek segítenek az órákra való felkészülésben és a végrehajtásban.

  1. A tevékenységek, az anyagok, az eszközök kiválasztásánál a könnyebbtől a nehezebb felé haladás.
  2. Segítségnyújtás vezetéssel. A bekötött szemű gyerek kezét hátulról irányítom az érintésben, átfogásban, manipulációban. Így segítek az írásban is.
  3. Mindig új vagy hasonló problémahelyzetet kell választani.(egyik alkalom egy pohár tej kétfelé osztása, máskor egy üveg kóla ötfelé osztása).
  4. A problémamegoldásban nem az eredmény, hanem az út a fontos.
  5. A realitásból kiindulva haladok a szimbólumon keresztül a jel használatig. (Pl. Először letekeri a krém tetejét, megnyomja, krémes a keze, szétkeni a krémet. Lerajzoljuk a történést, majd szóban és írásban is megfogalmazzuk.) Gyakran nem várt érdekes esemény is történik. (Ebben az esetben az erős nyomástól csupa krém lett az asztal.)
  6. A tevékenységsorozatok felidézése. Nem mindig tudatosul a gyerekben, amit csinál, ebben kell neki segíteni. Kisebbeknél elég a rajz és néhány mondatértékű szó.  (Pl. Aúú fáj! Leesett!  Nem.) Nagyobbaknál már összetett mondatokig is el lehet jutni.  (A kezemmel nem tudtam összetörni, mert túl kemény a dió héja.)
  7. Fejlettebb szinten lehet már a beszédből, írásból kiindulni, és a valóságban ellenőrizni a leírtakat. (Pl. A tea elkészítésének módját önállóan írásban megtervezi a gyerek, számba véve a szükséges anyagokat , eszközöket is.)
  8. A leírtakat mindig elolvassuk (a kisebbek ujjal követik a betűket).
  9. Összegezve: tapintás, gondolkodás, kommunikáció és dokumentáció legyen minden foglalkozáson.

Nehéz a választás, hogy milyen úton, milyen módszerrel haladjunk. A fejlesztő pedagógusnak is szüksége van az állandó fejlődésre, új dolgok megismerésére ahhoz, hogy megtalálja a legcélravezetőbb utat.

 

Várszegi Éda
gyógypedagógus

 

[A cikk az MFPI Hírlevél februári számában is olvasható.]

Rendezvénynaptár
<2019. november>
HKSzCsPSzV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
Hírmozaik
Kapcsolódó oldalak
Budapest Portál
Iskolai agresszió kezelése
MFPI banner
Tehetségháló
Éniskolám
FOK Nonprofit Kft.
MFPI - Weszely Galéria
Budapesti Ifjúsági Portál
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
Európai év - 2013
A polgárok európai éve - 2013
Est.hu