IKT-használat a török iskolákban
2010 októberében a TEMPUS Közalapítványtól elnyert ösztöndíjjal öt napot tölthettem
Törökországban, hogy az IKT oktatási alkalmazását tanulmányozhassam. A meghívás
szervezője Isztambul városának EYÜP elnevezésű kerülete volt. Ebben a kb. 350
ezer lakosú, hatalmas városrészben 60 iskola található (ebből 46 általános iskola),
a tanulói összlétszám 64 ezer fő. Mindezt azért részletezem, mert az iskolai IKT-használatot
erősen befolyásolja az, hogy az állami fenntartású iskolákban minden évfolyamon
45-50 diák jár egy osztályba.
A vendéglátók a programhoz a 3 T címet választották: Theory, Teaching, Technology (azaz elmélet, tanítás, technológia), vagyis azt kívánták „jó példákkal”
bemutatni, hogy az elméleti ismeretekből kiindulva az iskolai oktatás során hogyan
jutnak el az IKT eredményes alkalmazásához. Az iskola- és intézménylátogatások
ennek jegyében zajlottak. Céljaik Törökországot a múlt században felvirágoztató,
és még ma is mindenütt elismert, tisztelt, minden iskolában, tanteremben látványosan
is bemutatott Kemal Attatürk reformjaira épülnek, amikor a 21. századi információs társadalom eléréséről,
valamint a mindenki által oly annyira várt EU-csatlakozásról beszélnek. Ezért
lépten-nyomon kifejezésre juttatták, hogy a tanulmányút 10 európai országból idelátogató
14 résztvevőjétől tanulni szeretnének, hasznos tapasztalatokat szerezni az iskolai
IKT-ról, valamint együttműködési kapcsolatokat kialakítani.
Az ötnapos út alatt négy intézményt és nyolc iskolát látogattunk meg, ahol módunk
volt IKT-s tanórákon is részt venni. Az iskolák feltételei rendkívül különbözőek.
Számítógépterem és Internet-kapcsolat – állami támogatásnak köszönhetően – minden
török iskolában van, ám a használat foka, milyensége rendkívül eltérő. A Nisanci Sehit Er Eyup Beyazit Általános Iskolában például minden terem interaktív (Smart) táblával felszerelt,
a tanárok többsége fiatal férfi, és jól tudják kezelni a technikai eszközöket.
Persze 45-48 fős osztályokban frontálisan, jórészt kivetítőként használják a táblát,
amin saját fejlesztésű anyagaikat vagy a táblaforgalmazótól kapott, olykor angol
nyelvű digitális anyagokat, animációkat jelenítik meg. A diákok időnként – jelentkezés
alapján – kijutnak a táblához, amikor azon valamit jelölni vagy beírni kell.
Beyazit Általános Iskola – a természettudományos és egy alsós tanterem interaktív
táblával
A Merkez Általános Iskolában 3 éve minden teremben van interaktív tábla és minden pedagógus
használja: a „Vitamin” nevű, eléggé monopol helyzetben levő tananyag-forgalmazó
cégtől szerzik be a digitális anyagokat.
Egyenruhás diákokBár a hatalmas gyereklétszám nem kedvez sem a kooperatív módszerek alkalmazásának,
sem a diákok digitális írástudása fejlesztésének, mégis van előnye: így a szülők
létszáma is nagy, akik rendszeresen támogatják anyagilag az iskolát. Az ún. Parental Board (Szülői Tanács vagy Iskolaszék) kiemelkedő szerepet tölt be minden iskola életében.
Az állami támogatás kevés, így a szülők adják össze a pénzt önkéntesen – ki-ki
anyagi helyzetének megfelelően – a tanárok által eldöntött, beszerzendő dolgokra,
kiadásokra: legyen szó a falak kifestéséről, új függönyről vagy éppen interaktív
tábláról – ahogy az egyik iskola minden egyes IKT-beszerzése szülői szponzo-rálásnak
köszönhető.
A testrészek tanulását segítő szoftverA magániskolákban persze merőben más a helyzet. Zöldövezetben, szögesdrótos kerítéssel,
biztonsági rendszerrel védett campuson modern, jól felszerelt iskolaépület, sportpályák,
tornacsarnok, kultúrépület színházteremmel, külön iskolabuszos közlekedéssel várja
azoknak a gazdag törököknek gyermekeit, akik napi 23 dollárt képesek fizetni tandíjként.
A borsos tandíj ellenében az állami iskolákhoz képest minden „szolgáltatást” megkapnak
a diákok: 12 évfolyamon át angol-török kéttannyelvű képzést maximum 25 fős osztályokban,
kb. 30 fajta különórát (az összes hangszeres zenétől kezdve mindenféle sportágon
át a művészeti szakkörökig), az elegáns étteremhez hasonlító menzán egyenruhás,
fehér kesztyűs pincérek felszolgálását, – no és az IKT-t mesterfokon.
Hisar Magániskola – a tanári szobákTörökországban az Oktatási Minisztérium kötelező alaptanterve heti 1-2 tanórát
javasol az informatikai ismeretek megszerzésére, de az informatika tanóra nem
kötelező. A meglátogatott Hisar magániskolában (www.proiecte49.ro/the_team_tr.html) ezt mégis fontosnak tartják, és 2. osztálytól rendszeresen heti két informatika
órát tartanak. Emellett az összes tanár az összes tantárgyban lépten-nyomon alkalmazza
az IKT-t. Ehhez minden tanterem kellően felszerelt, ugyanúgy, mint a tanórák megtartására
alkalmas három könyvtár, de még a büfé előterében is szabadon használható gépek
állnak a diákok rendelkezésére. Az egész iskola gyors internettel, wifivel lefedett.
Ott jártunkkor a 4. osztályosok informatika órán éppen a hálózatról tanultak,
és már alsó tagozaton intenzíven használják a Moodle keretrendszert: ezen találják
a tananyagot, a teszteket, feladatokat, amelyeket otthon is elérnek. A felsősöknek
természetes alkalmazás az Messenger, a web2, e-könyvek – akár a szaktárgyi órákon
is. Az informatika iránt mélyebben érdeklődők fakultatív órákat is felvehetnek,
ahol programozással, grafikai tervezéssel, webfejlesztéssel foglalkozhatnak. Színes
iskolaújságukban a diákoknak feltették a kérdést: Le tudnál-e mondani a technikai
eszközökről? A válaszokból (a 2. osztályostól a 12. évfolyamosig) az derül ki,
hogy mindennapi, megszokott a technológia használata, amivel játszanak, tanulnak,
zenét hallgatnak, kommunikálnak – beleértve a 2-3 éve vásárolt iPod-okat is.
Elektronikus hirdetőtábla a folyosókon
A szakkörválaszték szórólapjai
A pedagógusok reggeltől estig az iskolában vannak (délután is van tanítás minden
iskolában), továbbképzésre nem járnak, azt „házon belül” oldják meg. Az IKT-újdonságok
és módszerek megismertetése például a függetlenített IKT-szakember (rendszergazda
vagy oktatástechnikus) feladata. Az informatika tanárok szobájában a falon kifüggesztve
látható a tanterv, eltérő színnel jelzett témakörökre és évfolyamokra bontva.
Persze az alaptanterv által csupán ajánlott informatika órákat máshogy is lehet
értelmezni. Szinte hidegzuhanyként ért bennünket az IKT-használatban élenjáró
magániskolát követő látogatás: az Oguz Canpolat Középiskolában 1400 diákra egyetlen, 22 munkaállomásos, látszólag nem használt
informatika kabinet jutott, informatika tanár nélkül. Nem tartják fontosnak az
informatika oktatását, hiszen „azt úgyis mindenki használja, már az óvodától kezdve.
„Bárki” használhatja kabinetjüket, ha szükségesnek látja….” Megdöbbentő volt a
21. században ez a különbség és az aznapi iskolák közti két véglet összehasonlítása.
Ám ez az iskola másban kiváló: elnyerte a „fehér iskola” kitüntetést, ami a kerület
legtisztább iskoláját illeti!
Alsós informatika kabinetA Haydar Akcelik Szakközépiskola lányok számára nyújt képzést: divattervezést, varrást, lakberendezést
és óvóképzést. Csupán a lakberendezők használnak számítógépet, a bútorboltokból
nálunk is ismert tervezőszoftverrel és szabad kézzel is dolgoznak. Az óvodapedagógusok
képzésében nem tartják fontosnak az IKT használatát, az informatika oktatását,
hiszen „az óvodákban úgysincs számítógép”. A hivatalos álláspont persze mind-ennek
ellentmond: a kerület polgármestere látogatásunkkor kimondottan hangsúlyozta a
21. századi technika fontosságát és az oktatás prioritását – „Befektetés az oktatásba – befektetés a jövőbe!” szlogenjével. Az sem volt világos, hogy a kerület oktatási hivatalában futólag
bemutatott, minden iskola számára kötelező, minisztérium által bevezetett, jelszó
alapján bárhol, szülő számára is hozzáférhető, lekérdezhető elektronikus naplók
(e-okul) naprakész állapotát (hiányzások, osztályzatok) hogyan tudják megoldani az „arra
kijelölt személyek”, átlagosan 1500 fős iskolák esetén, amikor a termekben, a
tanároknál – a magániskolákat kivéve – nincsenek laptopok. Mindenesetre még papíron
is adminisztrálnak.
Az ergonómia fontosságát jelző poszterA résztvevők által képviselt európai országok között is vannak különbségek az
IKT tekintetében. Függetlenül attól, hogy az adott országban van-e kötelező informatika
tantárgy vagy sem, mindenütt kiemelt szerepet kap a diákok digitális kompetenciájának
fejlesztése, felkészítésük a 21. század információs társadalmára. A balti államok
az élenjárók: Lettországban például a bankolás már 97%-ban interneten történik,
az észtek büszkén mutatták elektronikus személyi igazolványukat, amellyel utazni
és szavazni is lehet. Az iskolai wifi, e-naplók egyre terjednek és a „fehér táblák”
alkalmazása is eltér a hagyományos táblákétól, hiszen a kivetítésen túl módszertani
változásokat is kell(ene), hogy hozzon. A látogatás során tehát tanultunk: egymástól
is és a török példákból is. Nagy kihívást jelent, hogy hogyan lehet(ne) megoldani
a diákok digitális kompetenciáinak fejlesztését hatalmas osztálylétszámmal és
egyetlen digitális táblával. Hogyan segíthetnének ebben az informatikáért felelős
tanárok? Informatika Tanárok Egyesületéről – az általam bemutatott magyarországin
kívül – csak a ciprusi kollega számolt be, ám megfogalmazódott egy együttműködési
igény az EU-országok informatikát oktató, illetve alkalmazó pedagógusainak összefogására,
közös tevékenységére, amelyet az ISZE szívesen koordinálna.
Mindenesetre rendkívül erős a szándék Törökországban az EU-hoz való csatlakozásra.
Szimbolikus, ahogy török szervezőnk, Serkan Tekgüzel tanár úr az oklevélátadó záró ceremónia előtt feltűzi a teremben az EU zászlót.
Vendégszeretetük kiváló, így drukkolhatunk, hogy sikerüljenek EU-s terveik!
Kőrösné dr. Mikis Márta
ISZE-elnök
Diplomaátadás