Partnereink
MTI
Parlamenti diákinfó
IKT oktatási körkép
Interaktív Oktatástechnikai Portál
eduline.hu
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
Budapesti Művelődési Központ
Történelemt@nítás.hu
Marczibányi Téri Művelődési Központ
Modern Iskola magazin
Katedra Online
Időjárás-előrejelzés
Időjárás-előrejelzés
Szótár

Szótár (DictZone)
Betuméret csökkentéseBetuméret növeléseNyomtatás
Mit és mióta mérnek a magyar oktatási rendszerben?
2013.06.19. szerda
mérésgrafikon
Több mint ötven éve foglalkoznak Magyarországon az oktatási rendszer eredményeinek mérésével, a legnagyobb hatású rendszert - mely eredeti magyar termék - tizenkét évvel ezelőtt fejlesztették ki a szakemberek. Az Országos kompetenciamérés azzal a céllal jött létre, hogy fejlessze az iskolák és a pedagógusok értékelési-mérési kultúráját.

Halász Gáborral, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanárával, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadójával a mérési rendszerekről, lehetőségekről és fejlesztési irányokról szóló beszélgetés olvasható az Edupress weboldalán.

Az oktatás eredményeinek mérésével Magyarországon először a 60-as években kezdtek el foglalkozni a főváros oktatásirányítói, akik a felügyeletet akarták korszerűsíteni. Kialakult körükben az a vélemény, mely szerint azoknak, akik az iskolákat felügyelik, akinek az iskolák eredményességének megítélése a feladatuk, objektív rendszert kellene használniuk – így elkezdtek tanulási eredményességet mérő eszközöket kidolgozni – mondta a kezdetekről Halász Gábor. A 60-as évek végén együttműködés született az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) és az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) között – utóbbi a mérések világának meghatározó szereplője, mely alternatívájaként jelent meg később a PISA-felmérés. Az IEA-val Kiss Árpád, az OPI munkatársa épített ki kapcsolatot – a szovjet blokkból Magyarország egyedüliként lett tagja a 70-es évek elején az IEA-nak, melynek köszönhetően bekapcsolódott a nemzetközi mérésekbe. „Az IEA hatására a 90-es években elkezdődött az úgynevezett Monitor-mérés: ez mintavételen alapuló rendszeres hazai vizsgálat volt, amellyel már tesztelni tudták, hogy a tanulói teljesítmények időben miként alakulnak, illetve ki tudták mutatni az iskolák közötti különbségeket. A Monitor voltaképpen az IEA magyarországi követelményekre adaptált változata volt” – magyarázta Halász Gábor. A Monitor-méréssel párhuzamosan először Nagy József, majd Csapó Benő vezetésével létrejött Szegeden az a szakmai műhely, amely nem közigazgatási, hanem kutatási céllal kezdett el mérni – ennek munkájából nőtt ki a Difernek (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer) nevezett mérési eszköz. A Monitor mellett a szegedi lett a másik alternatív mérési rendszer, melynek fontos eleme, hogy mert egyetemen működik, értékelési szakértők képzésének a központjává is vált. „A 90-es években tehát professzionalizálódott ez a terület, diplomához vezető képzések születtek” – tette hozzá Halász Gábor. Az országos szintű mérések hatására megindultak a különböző regionális mérések: azok az értékelési szakértők, akiket Szegeden képeztek, megyei pedagógusi intézetekben kezdtek el dolgozni, ezekben jöttek létre mérési egységek. „Kialakult egyfajta mérési kultúra, mögötte szakemberekkel, ám ez területileg nagyon egyenetlen volt” – emelte ki Halász Gábor.
Magyarország időközben csatlakozott a PISA-vizsgálathoz, mely – hasonlóan az IEA-mérésekhez – kizárólag rendszerszintű következtetések levonására alkalmas, arra nem használható – és nem is az volt a célja –, hogy szülőknek, diákoknak visszajelzést adjon. „A PISA-mérés az ország oktatási rendszerének nemzetközi mezőnyben való pozicionálását tette lehetővé. A mérés kiemelt sajátossága, hogy bizonyos kompetenciastandardokból indul ki, függetlenül attól, ezek a nemzeti tantervi követelményekben megjelennek-e vagy sem” – fejtette ki Halász Gábor, hozzátéve: a PISA-nak nagy dinamizáló hatása volt, mozgásba hozta az oktatáspolitikát, ugyanis azoknak a fejlesztési beavatkozásoknak, amelyek európai uniós pénzekből folytak és folynak ma is, egyik fejlesztési célja a PISA-eredmények javítása, és az EU is erősen támaszkodik a PISA-mérés adataira.

A magyar termék: Országos kompetenciamérés
A legnagyobb hatású közoktatási mérési rendszer egyértelműen a magyar Országos kompetenciamérés, melynek modellje a domináns világtrendekhez illeszkedik. A Magyar Termék Nagydíjjal kitüntetett mérés 2001-ben indult el azzal a céllal, hogy fejlessze az iskolák és a pedagógusok értékelési-mérési kultúráját. „Fontos, hogy nem elszámoltatási és nem is iskolaértékelési cél volt mögötte, habár az első pillanattól kezdve alkalmasnak bizonyult erre is” – világított rá Halász Gábor. Az Országos kompetenciamérés jellegzetesen olyan rendszer lett, amely evolúciós folyamaton ment keresztül, az évek során fejlődött, új elemekkel, célokkal gazdagodott. Kivétel nélkül minden iskolát megcéloz, nem mintavételes eljáráson alapul, így minden egyes tanuló eredménye belekerül. Az iskolaszintű adatok használhatók iskolaértékelésre, visszajelzést lehet adni az intézményeknek, hogyan alakul a teljesítményük, a visszajelzések alapján pedig feladatot lehet meghatározni a számukra, segíteni a tartósan alulteljesítő iskoláknak, hogy jobbá váljanak, illetve mindezek mellett a tanulói nyomon követést is lehetővé teszi. „Kiemelendő, hogy a kompetenciamérés eredményeit külső értékelők dolgozzák fel, az adatokhoz pedig az iskolán túl a szülők is hozzáférhetnek” – hangsúlyozta Halász Gábor. A fejlesztési irányok kapcsán elmondta: vannak tartalékok a rendszerben, a szereplők nem használják ki a lehetőségeiket – elsősorban az iskolákat, vezetőket, tanárokat, szülőket kellene rábírni, hogy használják ezt az eszközt. „A szűkös erőforrásokat tehát én arra használnám, hogy ezt a hajlandóságot növeljem” – tette hozzá.

Fejlesztési irányok: fontos, hogy minél többen használják
Halász Gábor szerint ezt úgy lehet elérni, hogy a jó gyakorlatokat tévé- és rádióműsorokon keresztül kellene megmutatni: az iskolák – és így a tanulók – komoly minőségjavulását eredményezi, ha használják a kompetenciamérés eredményeit. „Emellett ki lehetne fejleszteni olyan modulokat is, amelyeket az egyetemek és a főiskolák beépíthetnének a képzési programjukba” – sorolta az elképzeléseket a tudományos tanácsadó. Fontos lenne továbbá hatáselemzéseket készíteni a kompetenciamérésről, mely nagymértékben segítené a fejlesztést. Létre kellene hozni olyan felületeket, amelyek a keletkező adatok vizualizálásban jelentenének nagy előrelépést sok szempontú, jól látható elemzéseket lehetővé téve – véli Halász Gábor, kiemelve, hogy erősítené a rendszer nemzetközi beágyazottságát is, ugyanis „olyan jó minőségű ez a rendszer, hogy kiváló exportcikk is lehetne belőle”.
A rendszer gyengesége kapcsán megjegyezte: a pedagógusok nehezen tudják formatív értékelésre felhasználni a mérés eredményeit, a széleskörű elemzések, statisztikák ugyanis csak jóval a mérés után válnak hozzáférhetővé. „Az adatokban lévő tudásmennyiség hatalmas, amely akkor lesz látható, ha nem csak egy szűk kör tud hozzáférni” – magyarázta Halász Gábor. További fejlesztés irány lehetne az egyetemi tanár szerint a hozzáadott érték mérési képességének további erősítése – annak a garantálása, hogy a mért eredmények a hozzáadott értéket minél gazdagabb módon képesek legyenek kimutatni.
Halász Gábor a szülőknek azt tanácsolta: iskolaválasztáskor ne feledkezzenek meg a kompetenciamérésről, ugyanakkor nagy hiba lenne, ha kizárólag erre támaszkodnának – fontos ugyanis megnézniük, a választott iskola teljesítménye javul-e vagy romlik. „Egy oktatásirányításért felelős miniszternek pedig azt mondanám: célként fogalmazza meg, hogy az a jó, ha a szülők sok szempont alapján, tudatosan választanak iskolát gyermeküknek” – összegezte Halász Gábor.

DPR: a külső hatékonyság mérője
Noha a legtöbb mérési rendszer a közoktatás világában található, a felsőoktatásból kilépő végzett hallgatók eredményességét mérő Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) mindenképpen külön kiemelendő. „A DPR az oktatási rendszer eredményességét, teljesítményét méri – ahogy a kompetenciamérés is –, a különbség az, hogy előbbi a belső, utóbbi pedig a külső hatékonyság vizsgálatát célozza. Lehetővé teszi, hogy megmondjuk: intézmények, illetve képzési programok mennyire vezetnek a munka világában értékesíthető képességek létrehozásához, fejlesztéséhez. Érdemes azonban kiemelni: belső és külső hatékonyság csak együtt tud minősíteni egy intézményt vagy oktatási rendszert. Önmagában az, hogy jó a kompetenciafejlesztő képessége, nem elegendő akkor, ha olyan kompetenciákat fejleszt, amelyek nem relevánsak a munka világában és az életben való boldogulásban” – szögezte le Halász Gábor.

Forrás: Edupress

Rendezvénynaptár
<2017. május>
HKSzCsPSzV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Hírmozaik
Kapcsolódó oldalak
Budapest Portál
Iskolai agresszió kezelése
MFPI banner
Tehetségháló
Éniskolám
FOK Nonprofit Kft.
MFPI - Weszely Galéria
Budapesti Ifjúsági Portál
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
Európai év - 2013
A polgárok európai éve - 2013
Est.hu