a gyermekkori elhízás, a forgalmi dugók és az üvegház-hatású gázok növekvő mennyiségének
problémáival, az olaszországi Comói-tó déli csücskében található Lecco város egyik
környezetvédő csoportja 2003-ban radikális ötlettel állt elő: Menjenek a gyerekek
gyalog az iskolába.
Így született meg a sofőrrel felszerelt, ám jármű nélküli „lábbusz” ötlete. Reggelente
fluoreszkáló sárga mellénybe bújt alkalmazottak és önkéntes szülők vezetésével
indulnak a gyerekek a városi általános iskolákba. Az útvonalak legtöbbje egy kilométer
hosszú, és a lábbuszok eddig több mint 160 ezer kilométernyi autózást helyettesítettek,
ezzel megakadályozva, hogy üvegház-hatású gázok tonnái kerüljenek a levegőbe,
közölte Dario Pesenti, a város környezetvédelmi felelőse. A lábbuszok éves költségvetése
20 ezer dollár (4,3 millió forint). Az olasz kormány gondoskodik a „menetelő”
gyerekek balesetbiztosításáról, akik a gyaloglás közben még olyan közszolgálati
feladatokat is ellátnak, mint a tilosban parkoló autók figyelmeztetése, és a kutyapiszkot
fel nem takarító gazdák megbüntetése - olvasható az International Herald Tribune
hasábjain.
„Találkozom a barátaimmal, és különlegesnek érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy
amit teszünk, az jó a környezetünknek” - mondta a lábbuszozásról egy kilenc éves
kisfiú, akit korábban szülei fuvaroztak az iskolába. A „lábbuszoknak” más-más
neveket adtak a kisiskolások, így a temető mellett elhaladót például „halott-busznak”
keresztelték el.
A program alapítója, Agosto Piazza szerint azonban, a városban még mindig az
„autók uralkodnak”. Ennek oka, hogy egy családon belül a gyerekek sokszor más-más
iskolába járnak, vagy lakóhelyük kiesik a lábbuszok útvonalából, vagy esetleg
hátizsákjaik túl nehezek a gyalogláshoz, így a munkába siető szülők inkább kirakják
őket az iskolánál.
Míg 1969-ben az amerikai diákok 40 százaléka ment gyalog iskolába, addig a szövetségi
kormány egy 2001-es felmérése már csak 13 százalékról számolt be. Lecco járóbuszai
voltak az elsők Olaszországban, ám később több száz „jármű” bukkant fel szerte
Európában, legutóbb pedig már Észak-Amerikában is. Az Egyesült Államok néhány
államában tavaly bevezetett járóbusz programok a Biztonságos utak az iskolákba
elnevezésű törekvés részét képezték, mely állami pénzből „bátorította” a gyerekeket
a gyaloglásra és kerékpározásra.
Habár a gyárak szén-dioxid-kibocsátása már mindkét kontinensen csökkent, az Egyesült
Államokban az üvegház-hatású gázkibocsátás majdnem egyharmadáért, az Európai Unió
országaiban pedig 22 százalékáért a tömegközlekedés a felelős. Sokan mégis az
autó mellett döntenek. Az egygyermekes családok nem szívesen engedik el egyedül
kisgyermeküket, az iskolabuszok száma az intézmények alacsony költségvetése, illetve
a benzinárak növekedése miatt lecsökkent, valamint a szabad iskolaválasztás miatt,
a gyerekek olykor nagyon messze kerülnek lakóhelyüktől.
A legnagyobb probléma azonban még mindig az, hogy a gyermekek szüleik életformája
miatt válnak maguk is autó-függővé - mondja Roger L. Mackett a londoni College
Egyetem közlekedési tanulmányokkal foglalkozó központjának professzora.
[Forrás: www.mediklikk.hu]